Képzeljük el, hogy a mélytengeri kábelek vagy orvosi implantok képesek lennének önmaguk regenerálására ha azok sérülnének vagy elszakadnának – valószínűleg egyszerűbb lenne mint a probléma felderítése és korrigálása. A Penszilvániai Egyetem egy lépéssel közelebb jár a valósághoz azzal a kutatásukkal, melyben sikeresen hoztak létre egy formálható polimert ami "öngyógyitó" képességgel bír, ha víz éri. A tintahalak körfogas szájszervének tanulmányozása vezetett ide.
Professzor Melik Demirel kutatásai során a fold minden tájáról gyűjtött be mintákat a tintahalak különböző alfajaitól és azokat összevetve egy bizonyos protein mely az újraépülésükért volt felelős mindegyikben megegyezett és jelen volt.
A fehérjének a mennyisége igen csekély volt az állatokban, mégis sikeresen tudták azt alkalmazni úgy, hogy a laboratóriumi körülmények között végzett tesztekhez baktériumtenyészettel állították elő a megfelelő mennyiséget, mely végül a polimer adaléka lett.
A végeredmény alapvetően egy co-polimer mivel két részből tevődik össze – egy strukturált rész ami aminosavakból épül fel melyek hidrogénkötésekkel kapcsolódnak egymáshoz és egy önregeneráló rész ami ezzel szemben alaktalan.
A labor tesztek alatt a mintaanyag kettévágását követően kevés meleg vízzel és újra összeillesztésükkel a két rész ismét csatlakozott egymáshoz. A terheléses tesztek bizonyították, hogy a szétválasztás előtti és utáni állapotok között nem volt megfigyelhető különbség e-téren.
“ Talán egy nap sikeresen alkalmazhatjuk ezt a megszerzett tudást arra, hogy sebeket gyógyíthassunk vagy más alkalmazásokba kerülhessen beépítésre.” Jelentette ki Demirel.